Bizony, két év telt el azóta, hogy legutóbb Dávid Veronnal találkozhattunk Ókanizsán, s ha a kedves olvasónak kicsit nehéz is volt kivárni ezt az időt, amikor kiderült, hogy az újabb kaland az eddigieknél hosszabb és izgalmasabb lesz, az ember lánya megnyugodott. S már csak a centiket kellett vágni, hogy amatőr detektívünkről nyomtatásban olvashassunk. S hogy megérte-e? Hajjaj!
Nem csak a valóságban, hanem a regény világában is eltelt a legutóbbi muzsikás kaland óta 2 év, immár 1914 nyarán járunk, fülledt meleg van Bácskában és az ország lélegzetvisszafojtva várja, hogy vajon mit fog lépni az uralkodó, miután megölték a trónörököst. A feszültség szinte tapintható és egy forró júliusi napon eltűnik egy automobil néhány utassal Zenta és Ókanizsa között. Hogy ki és miért adta fejét társaskocsi térítésre, annak okai jó négy évtizeddel korábbra nyúlnak vissza, amikor még a kiegyezés környékén a betyárok utolsó nagy tetteiket követték el.
Na és akkor itt most szokásomtól eltérően berekesztem a történet mesélését, mert minden további információ csak rontana a dolgon, mert nem tudom, hol számít spoilernek már amit írok. Maga a fülszöveg is éppen eléggé szűkszavú ahhoz, hogy csak felkeltse az érdeklődést de fontos dolgokat ne áruljon el. A regény amúgy egészen váratlan fordulatokat vesz.
Először is mindjárt itt van Veron, aki főszereplő létére sokkal kevesebb oldalt kap, mint korábban. Ahogy azt vártam, életkörülményei azért megváltoztak az elmúlt 2 évben, aki figyelemmel követte őt, az úgyis sejti, hogy mi az, ami újdonság a lány háza táján. Persze a legjobb azért, hogy továbbra is a jól ismert Veronunk maradt és micsoda belső harcai vannak, amikor megpróbálja felvilágosodott gondolkodását, feminista nézeteit megváltozott életkörülményeire alkalmazni. Mert mégis micsoda dolog, hogy az ember lányát nem az esze, hanem az érzelmei vezérlik! Skandalum!
Persze azért életének legnehezebb szituációiból kell menekülnie most is és szerencse, hogy már ismerjük, milyen tűzről pattant, meg hogy már vágta ki magát szorult helyzetekből, úgyhogy bízhatunk benne, ha rezeg is a léc. A nyomozásban sokkal komolyabb feladat jut most a Dávid család férfi tagjainak és Remete Pistának is. Ők aztán egészen más módszerrel dolgoznak, mint Veron, kevésbé forrófejűn, kevesebb találgatással, több lábmunkával. De azért ragadt rájuk nem kevés a lány módszereiből. Még a végén igazi Vadszán doktorok lesznek.
A regény másik érdekessége még, hogy igazából két idősíkon folyik, az 1914-es nyárral párhuzamosan olvashatjuk, hogy mi történt 1868-1869 telén, amikor még betyárok garázdálkodtak az utakon: vonatot próbáltak rabolni, s megjelent Ráday gróf, hogy felszámolja Szeged környékén az utolsó bandákat is. S a könyvnek ezek a részei annyira lebilincselően vannak megírva, hogy visszafojtott lélegzettel olvastam, most akkor mi is történik ott a fagyos határban? Hogy és miért alakulnak úgy az erőviszonyok, hogy még 1914-ben is erre rezonáljanak emberek? Ráadásul az is mesterien van összefogva, hogy a két történetszál egyre közelebb kerül egymáshoz, ahogy a régi időkben megtörténik, aminek meg kellett történnie, addigra nyáron is végül több irányból elindult szálak ugyanott futnak össze.
Baráth Katalin lehántotta a betyárságot övező romantikus mítoszról a lepelt és kozmetikázás nélkül naturalistán mutatja be, mennyire kegyetlen, kemény és embertelen is volt az a világ, s hogy onnan még a legjobbat akarók se kerülhettek ki tisztán. Mindenkit megérintett valamennyire a mocsok. S ha már az eddigi kötetekre mondták, hogy vérfagyasztó, azt hiszem én először gondoltam illőnek ezt a jelzőt a regénysorozatra. Nem is tudom, talán Agatha Christie és John McLane szerelemgyereke ez a könyv: krimi és akció, mert van benne zárt szoba rejtély, de akció jelenet is, sőt a végén az idővel kell versenyt futni, hogy megelőzzék a nyomozók a tragédiát.
Szóval igazi bravúr a regény, benne van minden, amit eddig szerettem a sorozatban és mindezek mellé még olyan pluszokat kaptam, amikre nem is számítottam, nem is sejtettem, hogy ezeket ide lehet még sorakoztatni. Igazából Baráth Katalin szintet lépett, most már tényleg nem csak ponyva krimi amit ír (szerintem eddig se volt az, de okosak mást mondogattak), hanem összetett irodalmi fikció, történelmi kalandregény, gyilkosságokkal. Meg lehet olyan nagy szavakkal is dobálózni, mint posztmodern és intertextualitás. S kár, hogy nem én találtam ki a betyár thriller kifejezést, mert tényleg nagyon illik ide. Bár ha nekiállnék thrillerezni, az megint csak elsodorná a ponyva címke felé a regényt, amitől épp igyekszem megszabadítani (tudom, egy blogger nem csinál nyarat, de azért próbálkozom).
Még mindig nem nyúltok a Dávid Veron sorozat után? Mit mondjak még, hogy meggyőzzelek?
Kiadó: Agavé
Sorozat: Dávid Veron #4
Megjelenés: 2014
Terjedelem: 440 p.
ISBN: 9786155468131
Honnan: Vásárlás, saját példány
